Las Vegas és Yosemite Nemzeti Park vakáció
Octóber 17-én végre eljött a várva várt nap..... Megkezdődött a szabadságunk. Barátaink Peter (szlovák) és felesége Jessica meglátogattak minket Santa Rosa-ban. És együtt indultunk velük egy pár napos kiruccanásra. Útközben megálltunk itt-ott. Ez a kép az egyik ilyen alkalommal készült. Tök szezon van, jön a Halloween.
Aztán úgy 4 óra autókázás után végre megérkeztünk a Yosemite Nemzeti Park-hoz és elkészitettük a tipikus "pózolás a nemzeti park táblával" képet.
Nem is én lennék,ha nem akkor megyek ebbe a nemzeti parkba, amikor a világ 3. legmagasabban lévő vizesése, ki nem lenne apadva. Szóval képet arról sajnos nem tudtam késziteni. Ez a kép már a nemzeti parkból kifelé menet készült.
A nemzeti park utén Bishop falucskában álltunk meg vacsorázni. Ez a hatalmas fagylaltkehely, megvallom nőiesen, kifogott rajtam. De hát ugye semmi nem veszik kárba, ha az ember a Szuper étvágyú Peter-rel megy vacsorázni. hehehe
Késő este érkeztünk meg a szállásunkra Independence városkába. A tulajdonos egy kedves öreg házaspár. A nénike svájci, a bácsi meg német. A becsekkolás nem ment túl gyorsan, mivel a mi kis háziasszonyunk komoly fél órás eligazitást tartott a helyi látványosságokról. Aztán nehogy végre ágyba dőlhessünk még házifeladatot is kaptunk. Olvasnivalót arról, amit már ő elmondott nekünk. De nagyon élveztük a vendéglátást. A szobák tiszták voltak, és nagyon emlékeztettek a balatoni kis bungallókra. Másnap reggel időre kellett mennünk reggelizni. A konyhacskában ugyanis mindössze 2 kis asztalka volt és rajtuk tipikus európai kinézetű, nagymamáink idejére emlékeztető műanyag teritők. Gondolhatjátok milyen otthonosan éreztem magam. Az öreg úr meg piszkos fantáziával volt megáldva, szóval a szórakozás sem maradt el a fantasztikus házikoszt mellől.
A remek reggeli után tovább indultunk végső úticélunk felé. Útközben, megfogadva öregnénénk jó tanácsát kis kerülő árán eljutottunk a Mount Whitney tetejére. A hegytetőn volt egy kis parkoló,ahonnan a komoly túrázók szokták leparkolni autójukat és megmászni a többi csúcsot. Volt egy kis vizesés a parkoló mellett, ahol Steveo-val fotózgattunk. Kicsit mászkáltunk, megnéztük a kisboltot, és begyűjtöttem két hatalmas tobozt, aztán ültünk is be a jó meleg kocsiba. Ungyanis ekkor már kezdett havazni és körülbelül 6 C fok volt odafenn.
Kis tó a parkoló mellett.
Leérve a Mount Whitney-ről, rákanyarodtunk a Movie útra. Nemrég itt tartottak egy filmes fesztivált. És bár nem vagyok biztos pontosan melyik filmeknek volt ez a táj a háttere, ezért sokszor mondogattam,hogy ez a rész úgy néz ki mint ebben a filmben... az meg abban a filmbe.... Mostantól figyelni fogom, hátha felismerem valamelyik filmben.
Megálltunk egy ponton fotózni. És ekkor Steve észrevette,hogy pontosan onnan fotózom,ahonnan a profi fotós tette,akinek a képe benne van az útikönyvünkben.
Tipikus Steve és Vica fotó. :)Aztán tovább autóztunk. Utunk a death Vallezün keresztül vezetett,ahol Amerika legalacsonyabban fekvő pontja van a Bad water Basin, ami úgy 85.5m-re van tengerszint alatt. És persze ott már 40 C fok körül volt.
Aztán délután megérkeztünk a nyüzsgő Las Vegas-ba. Itt, a Sahara Hotelben szálltunk meg. Ez az egyik legrégebben működő szálloda a Las vegas boulevard-on, azaz a Strip-en.
Másnap egy esküvőre voltunk hivatalosak egy másik öreg szállodába, a Flamingo Hotel-be. Az esküvő beigazolta az eddigi véleményemet a vegasüi esküvőkről. Az esküvők gyorsan követik egymást, úgyhogy mig az egyik pár és násznépe a szertartáson van, a másik már ott vár a bokor mögött. A meghittség és személyesség sehol. Amúgy sem tartom valami eredeti ötletnek. Egyszer volt egy király és az ő királynője, ők itt esküdtek Vegas-ba, de az ő nevük Mr. and Mrs Elvis Presley volt. Azóta mindenki,aki itt tartja az esküvőjet csak olcsó koppintás.



0 Comments:
Post a Comment
<< Home