Költözés
Szóval a múlt hetet a költözésnek szenteltük. Mily felemelő.... Július 20-án megünnepeltük drága Chris-ünk 30-dik szülinapját, aztán a Hatch Cover kocsmában búcsúztunk a barátoktól.
Meglepően sokan eljöttek. Nem is reméltem ennyi embert. Ezúton is köszi mindazoknak, akik eljöttetek!!! Már most hiányoztok. Remélem,akik igértétek meglátogattok itt California-ban.
Másnap reggel beraktuk az utolsó dolgokat a bérelt teherautóba. Majd a teherautó után csatoltuk a kocsikámat, és nekiindultunk a nagy útnak.
Az út hosszú és unalmas volt. Nagyrészt egyenes utakon mentünk, látnivaló sehol. Ha valaki úgy dönt,hogy autós túrára indul itt Amerikában, annak javaslom,hogy hagyja ki Wyoming államot. UNCSI!!!!!!
Első nap eljutottunk Salt Lake City-be 12 óra majdnem non-stop autózás után. Ott a szállodában kiengedtük a cicmarekokat, hogy egyenek és igyanak. Nem mellesleg, borzasztóan büszke vagyok rájuk,mert szinte egy hang nélkül tűrték az utazást, és még csak el sem altattuk őket.
Másnap úgy döntöttünk,hogy az út másik felét két nap alatt tesszük meg, nem kinozzuk sem magunkat sem a macsekokat. Szóval Salt Lake City-ből 8 órás autózás után Reno-ba értünk. Ez a kép a Bonneville Salt flats, ahol a tudosok tesztelik a szupergyors autókat. Itt állitották fel a gyorsulási rekordot is a rakétahajtású kocsival, vagy valami ilyesmit magyarázott az "uram". :)
Általában Steve és Goatee vezettek felváltva. Ők igazi profi sofőrök. :)
Néha azért én is besegitettem nekik.
Szerdán 23-án megérkeztünk Santa Rosa-ba. Kipakoltunk a teherautóból, és utána kipurcantunk a fáradtságtól. Ja Reno-tól már csak 5 órát kellett vezetnünk. Én vezettem a hegyi uton, ahol persze millió kamion ment, no meg lépten-nyomon utkarbantartási munkák folytak. Azt hittem beleőszülök, mire levezettem azt a távott, ezzel a rakománnyal. És persze néha olyan keskeny volt az út,hogy például az előttem lévő béna lakokocsi sofőr le is surolta a kocsija oldalát. Hát nem mondom, nagy kaland volt. Ez itt az utoló doboz,amit Steve cipel fel a lakásba. Történelmi pillanatnak számitott, ugyhogy megörökitettem. :)
Most egy kis lakáskörbevezetés következik,kérem kövessenek..... :) Ahogy belépünk a lakásba a nappaliban találjuk magunkat. Onnan nyilik a terasz a macskáink kedvenc helye. Jobbra a van egy beépitett szekrény.
Ez a kis ajtó lenne a beépitett szekrény. Szembe a másik kis ajtó is beépitett szekrény, ott vannak a törölközőink. A nyitott ajtó meg a hálószobánk. Jobbra a sarok mögött a konyha kezdődik. Mindjárt odaérünk a képekkel is....
De még a konyha előtt a törölközős szekrény mellett van a fürdőszoba.
Aztán ez most már tényleg a konyha. Legalább is az egyik fele.
A másik fele üres nagy tér. Persze most már tele van a lakás a cuccainkkal. De még nem vagyunk "szalonképesek". Ha azok leszünk,akkor majd rakok fel új képeket. Egyenlőre ennyi. Mindannyiatokat sokszor puszillak, ja és irjatok,mert most már van internettem (amint látjátok), szóval majd válaszolgatok.
Ui.: Ja és ez a hálószobánk, ami ici-pici. Az ágyba úgy kell bemásznom,hogy átgurulok a Steve-en. Na de sebaj, egyszer milliomos leszek,és akkor nagy hálószobánk lesz. Anyu lottóz légyszi!!! :)
posted by Vica @ 10:17 PM
1 Comments:
Gratulálok, hogy megtettétek ezt a nagy utat! Remélem, hamar túl lesztek a kipakoláson!:-)
Post a Comment
<< Home